A masszázs rövid története A kéz gyógyító erejének ismerete egyidős az emberiséggel. bizonyítható tény, hogy az emberiség már legalább ötezer éve gyakorolja az érintéssel, illetve kézrátátellel történő gyógyítást. A hosszú, egészséges élet több ezer éves indiai tudományában, az ajurvédában a masszázs azok között a kezelési módok között szerepel, amelyek aktiválják a szervezet öngyógyító energiáit, mély ellazulást eredményeznek, és megszabadítják a szervezetet a felhalmozódott méreganyagoktól. A kínai orvoslásban szintén régi hagyományokra tekint vissza a masszázs a betegségek kezelésében és megelőzésében. Egyik fajtáját, az akupresszúrát jól ismerik a nyugati társadalmakban. Ez a módszer az ajurvédikus masszázs mellett a legősibb masszázstechnikák egyike. A krisztus előtti római és görög irodalom is számos utalást tesz arra vonatkozólag, hogyan és milyen gyakran alkalmazták a masszázst az antik Európában sporttevékenység előtt és után, lábadozási időszakban, fürdőzést követően, és mindenekelőtt a testi-lelki panaszok, emésztési zavarok, légszomj vagy búskomorság terápiás kezelésekor. A görög Hippokratész (i.e. 460-375 körül) szerint, aki a "nyugati orvostudomány atyjának" számított, a dörzsölés egy olyan műfogás, melyet minden orvosnak ismernie kellene. A későbbi időszakból Galenus görög-római orvost lehetne kiemelni (i.sz. 129-199), aki írásaiban említést tesz bizonyos masszázsfogásokról és azok alkalmazási területeiről. A kereszténység térhódítása után azonban sokáig mindenfajta testi érintkezés tilos volt, s emiatt a gyúrás ősrégi ismerete csaknem teljesen a feledés homályába merült. Ezt követően majd csak a XVI. századi írások tesznek újra említést a masszázstechnikák alkalmazásáról. Ambroise Paré francia orvos (151-1590) a masszázs egy olyan fajtáját fejlesztette ki, amely nagymértékben meggyorsította a betegségből való lábadozás folyamatát. A XIX. században Per Henrik Ling svéd származásó gyógytornász és J. Georg Mezger holland orvos munkája révén a masszázs ismét nagy tekintélyt vívott ki magának. A terápiák nagy sikere miatt a görög-római kulturális hagyományokban gyökerező "klasszikus masszázs" a század vége felé az orvosi kezelések egyik lényeges részévé vált. A svédmasszázs mellett immáron számos egyéb masszázstípus vált közismertté, melyek részben távol-kelet hagyományokból maradtak ránk (pl. az akupresszúra és a siacu), vagy nyugati orvosok és gyógymasszőrök tapasztalataira, ismereteire épülnek (mint a kötőszöveti masszázs és a modern reflexológia).